Ugrás a tartalomhoz

Anna Funder

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anna Funder
Anna Funder a 2012-es ubudi(wd) író- és olvasófesztiválon
Anna Funder a 2012-es ubudi(wd) író- és olvasófesztiválon
Született1966 (58 éves)[1]
Melbourne, Victoria,  Ausztrália
Állampolgárságaausztrál
Nemzetiségeausztrál
SzüleiJohn Funder
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Funder témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Anna Funder (Melbourne, 1966 –) ausztrál írónő.

Élete

[szerkesztés]

Általános iskolába Melbourne-ben és Párizsban járt; a Star of the Sea College-ba(wd)[3] járt, és Duxként végzett 1983-ban.[4] A Melbourne-i Egyetemen(wd) és a nyugat-berlini Freie Universität-en tanult, BA és LLB(wd) (jogi) diplomával rendelkezik. Emellett a Melbourne-i Egyetemen szerzett MA fokozatot, valamint a Sydney-i Műszaki Egyetemen(wd) doktorált kreatív művészetekből. Funder az ausztrál kormánynál dolgozott nemzetközi jogászként az emberi jogok, az alkotmányjog és a szerződéstárgyalások területén, majd az 1990-es évek végén teljes munkaidőben írt.[5]

Funder írását számos elismerésben és díjban részesítették. Esszéi, cikkei és rovatai számos kiadványban jelentek meg, mint például a The Guardian, a The Sunday Times, a The Sydney Morning Herald(wd), a Best Australian Essays és a The Monthly(wd).[6] Nyilvános előadóként turnézott, és egykori DAAD (Berlin), Australia Council for the Arts, NSW Writing és Rockefeller Alapítvány munkatársa.

2011-ben az Australia Council(wd) Literature Board tagjává nevezték ki.[7]

Funder folyékonyan beszél franciául és németül.[8] Férjével és három gyermekével a New York állambeli Brooklynban élt, de három és fél év után visszatért Ausztráliába.[9][10]

Stasiland

[szerkesztés]

A Stasiland-ban történeteket mesél el azokról az emberekről, akik ellenálltak a kelet-német kommunista diktatúrának, és azokról, akik a titkosrendőrségnek, a Állambiztonsági Minisztériumnak dolgoztak. A Stasiland húsz országban jelent meg, és tizenhat nyelvre fordították le szerte a világon.[11]

A Stasiland 2004-ben elnyerte a Samuel Johnson-díjat, valamint az Age Book of the Year Award, a Guardian First Book Award, a Queensland Premier's Literary Award, az Adelaide Festival Awards for Literature (Innovation in Writing), az Index Freedom of Expression Awards és a W.H. Heinemann-díjat.

All That I Am

[szerkesztés]

Funder 2012-ben megjelent All That I Am című regénye négy német-zsidó, Hitler-ellenes aktivista kényszerű Londonba menekülésének történetét meséli el, akik veszélyes és illegális munkát végeztek, amikor kicsempészték az iratokat Göring irodájából és átadták azokat Winston Churchillnek, hogy próbálja figyelmeztetni a világot Hitler háborús terveire. De a Gestapo – már ilyen korán is – aktív volt Londonban. 1935-ben kettőjüket (mindketten nők) rejtélyes körülmények között holtan találtak egy zárt szobában megmérgezve Bloomsburyben(wd). A halottkém a halálesetekkel kapcsolatos vizsgálata eltussolás volt.[12] Funder regénye újragondolja a bátorságot, a vágyat és az ellenállást, és azt, ami abban a szobában történt. A könyvet "Nagyszerű" (The Spectator(wd)), "erős és lenyűgözően humánus" (Times Literary Supplement(wd)), "Graham Green-i arányok gyönyörű együttes regénye" (Weekendavisen, Dánia) és "alapvető regény" (Colum McCann(wd)) méltatásokkal emlegették.[5]

Az All That I Am húsz országban jelent meg és több mint másfél évet töltött a bestseller-listán, többször szerepelt az első helyen. A regény a BBC Book of the Week (A hét könyve) és "Book at Bedtime in the UK" lett, valamint a The Times (London) a hónap könyve 2012 májusában.

Emberi jogi tevékenységek

[szerkesztés]

Funder a norvég székhelyű Nemzetközi Menedékvárosok Hálózatának (International Cities of Refuge Network – ICORN(wd)) nagykövete.[13] Az ICORN városok globális hálózata, amely biztonságos menedéket kínál az üldözött íróknak. Tagja az Australian Privacy Foundation tanácsadó testületének.[14]

Tagja a Folio Prize Academy és a PEN International ausztrál és egyesült államokbeli részlegének. 2007-ben őt választották egy PEN 3 Writers Lecture előadására.[15]

Nyilvános szereplések és neves előadások

[szerkesztés]

Funder esszéi, cikkei és rovatai számos kiadványban jelentek meg, köztük a The Guardianben, a The Sydney Morning Heraldban és a Ny Tidben, és beválasztották a "Best Australian Essays", legjobb ausztrál esszék kategóriába. A The Guardianben és a Good Weekendben megjelent „Secret History” című írása, amely a német hatóságok által homályban tartott náci haláltáborok aktáiról szól, 2007-ben elnyerte az ASA Maunder-díjat az újságírásért.[16]

Számos névre szóló előadást tartott, többek között:

  • Allen Missen Address for Liberty Victoria[17]
  • PEN Three Writers Lecture[18]
  • The closing address for the Perth Writers Festival 2013
  • Dymphna Clark Memorial Lecture 2013[19]
  • ICORN Oration 2013.

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]
  • DAAD Fellowship
  • Samuel Johnson Prize, 2004
  • ASA Maunder Prize, 2007
  • Rockefeller Foundation Fellowship, 2008
  • Australia Council Fellowship
  • NSW Writing Fellow, 2010
  • In 2011 she was named one of the Sydney Morning Herald's '100 People of Influence' in Australia[20]
  • West Australian Premier's Prize, 2011
  • West Australian Premier's People's Choice Award, 2011
  • BBC Book of the Week and Book at Bedtime in the UK, 2011
  • The Miles Franklin Prize, 2012[10]
  • Australian Book Industry Award (ABIA) Book of the Year, 2012
  • ABIA Literary Fiction Book of the Year, 2012
  • Nielsen BookData Bookseller's Choice Award, 2012
  • Barbara Jefferis Award, 2012
  • The Indie Book of the Year, 2012
  • The Indie Best Debut Fiction, 2012
  • The Times (London) Book of the Month for May 2012
  • In 2012 she was appointed to the Literature Board of the Australia Council
  • Anna was the winner of InStyle Magazine's Woman of Style Award for Arts & Culture 2013[21]

Könyvei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár
  2. ↑ https://www.thebailliegiffordprize.co.uk/year-by-year/2004
  3. ↑ A Star of the Sea College egy független, katolikus napközis lányiskola Brightonban(wd), Melbourne belső délkeleti külvárosában.
  4. ↑ Dux of the College. Starmelb.catholic.edu.au. [2019. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  5. ↑ a b Anna Funder. Annafunder.com. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  6. ↑ Results for: anna funder. The Monthly. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  7. ↑ Literature assessment meeting report - December 2011. Australia Council for the Arts, 2011. december 1. [2013. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 13.)
  8. ↑ Meet the Panellists of Critical Mass - 4.00pm - 4.30pm Sundays on ABC TV. Abc.net.au. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  9. ↑ Free Agent. The Monthly, 2012. december 6. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  10. ↑ a b Anna Funder on life in the US: 'I underestimated what a radically different culture it has', 2015. szeptember 29.
  11. ↑ Celebrating courage, 2011. szeptember 3. (Hozzáférés: 2023. október 19.)
  12. ↑ Angliában és Walesben vizsgálatokat folytatnak a váratlan vagy megmagyarázhatatlan halálesetek körülményeinek kivizsgálása érdekében. A kihallgatásokért a halottkém a felelős.
  13. ↑ ICORN international cities of refuge network. Icorn.org. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  14. ↑ Advisory Panel. Australian Privacy Foundation. (Hozzáférés: 2023. október 19.)
  15. ↑ Anna Funder on courage (p2): Sydney PEN 3 Voices Project. YouTube. [2021. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  16. ↑ Secret history. the Guardian, 2007. június 15. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  17. ↑ HAMSTERS WITH PLASMAS. Libertyvictoria.org. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  18. ↑ Watch Anna Funder on courage: Sydney PEN 3 Voices Project - SlowTV Episodes - How To Videos - Blip. Blip.tv, 2008. november 18. [2014. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  19. ↑ Dymphna Clark Lecture By Anna Funder · Events at The University of Melbourne. Events.unimelb.edu.au. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  20. ↑ Sydney's Top 100 Most Influential People - The Sydney Magazine. The Sydney Morning Herald, 2011. december 7. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  21. ↑ InStyle Magazine - Women of Style - Women Of Style Winners 2013. instylemag.com.au. [2014. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  22. ↑ Eileen Maud Blair (született O'Shaughnessy, 1905. szeptember 25. - 1945. március 29.) George Orwell (Eric Arthur Blair) első felesége volt.

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anna Funder című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anna_Funder&oldid=27134194”